Máté 22

   1 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példázatokban szólt hozzájuk: 2 „Hasonló az Egek Országa egy fejedelemhez, aki menyegzőt készített fiának. 3 Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. 4 Ekkor más rabszolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ’Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’ 5 De azok nem szándékozván odamenni, az egyik elment a saját mezejére, a másik a kereskedése után, 6 a többiek pedig hatalmukba kerítették a rabszolgáit és gőgösen gyalázva és megölték őket. 7 Haragra gerjedt erre a fejedelem, s elküldte katonáit. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. 8 Azután azt mondta a rabszolgáinak: ’A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. 9 Menjetek hát ki útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’ 10 A rabszolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. 11 Amikor a fejedelem bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, látott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. 12 Azt mondta neki: ’Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit. 13 Ekkor a fejedelem azt mondta a szolgálóknak: ’Kötözzétek meg kezét és lábát és vessétek ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!’ 14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
15 Ekkor a farizeusok elmentek és megtanácskozták, hogy hogyan ejthetnék tőrbe őt igével. 16 Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: „Tanító! Tudjuk, hogy Igaz vagy és az Isten útját az Igazság szerint tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. 17 Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a Cézárnak, vagy nem?” 18 Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: „Miért kísértetek engem, ti képmutatók! 19 Mutassátok meg nekem a census érmét!” Azok odahoztak neki egy dénárt. 20 Ekkor így szólt nekik: „Kié ez a képmás és a felirat?” 21 Azt mondták neki: „A Cézáré.” Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a Cézárnak, ami a Cézáré, és az Istennek, ami az Istené.” 22 Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt és elmentek.
23 Azon a napon odamentek hozzá a szadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: 24 „Tanító! Mózes azt mondta: ’Ha valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon utódot testvérének’ 25 Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a asszonyát a testvérére. 26 Hasonlóan a második és a harmadik is, sőt, mind a hét. 27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is. 28 A feltámadáskor melyiknek lesz az asszonya a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.” 29 Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten erejét. 30 A feltámadottak ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a hírnökök az Égben. 31 A halottak feltámadásáról nem ismertétek meg amit Isten mondott nektek: 32 `Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?’ Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” 33 Mikor a sokadalom ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.
34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek maguk között, 35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: 36 „Tanító, melyik a legnagyobb parancs a Törvényben?” 37 Ő azt mondta neki: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes értelmedből. 38 Ez a legnagyobb, az első parancs. 39 A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat 40 Ezen a két parancson függ az egész Törvény és a próféták.”
41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket: 42 „Mit gondoltok a Felkentről? Kinek a fia ő?” Azt felelték neki: „Dávidé.” 43 Erre megkérdezte tőlük: „Akkor Dávid miért hívja őt a Szellem által Úrnak, amikor így szól:
44 Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felől foglalj helyet,
míg lábaid alá vetem ellenségeidet
45 Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?” 46 Senki sem tudott felelni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte őt többé kérdezni. 

Share Button