Máté 26

   1 Történt, hogy amikor Jézus bevégezte mindezeket a beszédeket, így szólt tanítványaihoz: 2 „Tudjátok, hogy két nap múlva a Pászka lesz, és az Emberfiát átadják, hogy keresztre feszítsék.”
3 Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap udvarában, akit Kaifásnak hívtak. 4 Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. 5 Azonban azt mondták: „Ne az Ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép között!”
6 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában, 7 odajött hozzá egy asszony alabástrom edényben igen drága kenettel és kiöntötte azt Jézus fejére, aki éppen az étkezéshez telepedett. 8 Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: „Mire ez a veszteség? 9 Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a koldusoknak.” 10 Jézus észrevette ezt és azt mondta nekik: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót művelt velem. 11 Mert koldusok mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek, 12 amikor ő kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette. 13 Bizony, mondom nektek, az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az örömhírt, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt is, amit tett.”
14 Ekkor egy a tizenkettő közül, akit iskarióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz 15 mondva: „Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?” Azok megígértek neki harminc ezüstöt. 16 Attól fogva kereste, hogy átadja őt.
17 A kovásztalanok első napján odamentek a tanítványok Jézushoz, és azt mondták: „Hol akarod, hogy elkészítsük neked a pászkát?” 18 Ő azt felelte: „Eredjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: ’A Tanító üzeni: Az időm közel van, nálad fogom megtartani a pászkát a tanítványaimmal.” 19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a pászkát.
20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. 21 Miközben ettek, így szólt: „Bizony, mondom nektek: egy közületek átad engem.” 22 Erre nagyon elszomorodtak és egyenként elkezdték kérdezgetni: „Csak nem én vagyok az, Uram?” 23 Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az ad át engem. 24 Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát átadja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” 25 Ekkor megszólalt Júdás, aki átadta őt: „Csak nem én vagyok az, Rabbi?” azt felelte neki: „Te mondtad.”
26 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte és odaadta tanítványainak e szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.” 27 Aztán fogta a kelyhet, hálát adva odaadta nekik ezekkel a szavakkal: „Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kionttatik a vétkek bocsánatára. 29 Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám Országában.”, 30 és énekelve, kimentek az Olajfák hegyére.
31 Akkor Jézus azt mondta nekik: „Ezen az éjszakán ti mind megbotránkoztok bennem, mert írva van:
`Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai’
32 De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” 33 Erre Péter megszólalt és azt mondta neki: „Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.” 34 Jézus azt felelte neki: „Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas hangja szól, háromszor is megtagadsz engem.” 35 Péter erre így fogadkozott: „Még ha meg is kell veled együtt halnom, akkor sem tagadlak meg téged.” Hasonlóan beszéltek a tanítványok mind.
36 Akkor Jézus elment velük egy birtokra, amelyet Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: „Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda és imádkozom.” 37 Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elszomorodott és szorongani kezdett. 38 Akkor azt mondta nekik: „Bánatos az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok velem.” 39 Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, vitessék el tőlem ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.” 40 Ezután odament a tanítványokhoz, és álomba esve találta őket. Azt mondta Péternek: „Hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem? 41 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jöjjetek! A szellem ugyan buzgó, de a hús erőtlen.” 42 Aztán újra elment másodszor is, és így imádkozott: „Atyám, ha nem lehet, hogy elvétessen ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod.” 43 Megint visszatért, és újra álomba esve találta őket, mert a szemük elnehezedett. 44 Erre otthagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal. 45 Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: „Aludjatok már és nyugodjatok! Lám, elközelgett az óra, és az Emberfiát a vétkesek kezébe adják. 46 Keljetek föl, menjünk! Lám, közel van már, aki átad engem.”
47 Még beszélt, amikor lám, Júdás, egy a tizenkettő közül megérkezett és vele nagy sokaság kardokkal és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48 Aki elárulta őt, jelt adott nekik: „Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!” 49 Mindjárt odajött Jézushoz és azt mondta: „Üdvözlégy, rabbi!” És megcsókolta őt. 50 Jézus ezt mondta neki: „Barátom, ezért vagy itt?” Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt. 51 És lám, az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét. 52 Jézus erre azt mondta neki: „Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot fog, kard által vész el. 53 Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön nekem több, mint tíz légió hírnököt? 54 De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lennie?” 55 Abban az órában Jézus azt mondta a sokaságnak: „Mint valami rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a Templomban ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.” 56 Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.
57 Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. 58 Péter pedig messziről követte őt a főpap udvaráig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.
59 A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúságot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adják, 60 de nem találtak, noha sok hamis tanú jött oda. Végül előjött kettő 61 és mondták: „Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten Szentélyét, és három nap alatt fölépítem.” 62 Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: „Semmit sem felelsz arra, amit ezek tanúsítanak ellened?” 63 De Jézus hallgatott. A főpap ezt mondta neki: „Megesketlek téged az Élő Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Felkent, az Isten Fia?” 64 Jézus ezt mondta neki: „Te mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát az Erősnek jobbján ülni, és eljönni az ég felhőin”. 65 Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: „Káromkodott! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. 66 Mit gondoltok?” Azok ezt felelték: „Átadható a halálra!”
67 Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig arcul ütötték 68 és azt mondták: „Prófétálj nekünk, Felkent, ki az, aki megütött téged?”
69 Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így szólt: „Te is a galileai Jézussal voltál!” 70 Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: „Nem tudom, mit szólsz.” 71 Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lévőkhöz: „Ez is a Názáreti Jézussal volt!” 72 Ő ismét esküvel tagadta: „Nem ismerem azt az embert!” 73 Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: „Biztosan te is közülük vagy, hiszen a beszéded is elárul téged.” 74 Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni: „Nem ismerem azt az embert.” Akkor mindjárt megszólalt a kakas hangja.
75 Péter pedig emlékezett Jézus szavára, aki mondta: „Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.” Kiment onnan és keserves sírásra fakadt. 

Share Button