Máté 27

   1  Hajnalban, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. 2 Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.
3 Akkor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánva tettét, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek. 4 Azt mondta: „Vétkeztem, elárultam az igaz vért.” Azok azt felelték: „Mi közünk hozzá? A te dolgod!” 5 Erre beszórta az ezüstöket a Szentélybe, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. 6 A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: „Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.” 7 Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. 8 Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. 9 Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: „Fogták a harminc ezüstöt ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai , 10 és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem”.
11 Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a Júdeaiak fejedelme?” Jézus azt felelte: „Te mondod.” 12 Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13 Akkor Pilátus azt mondta neki: „Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?” 14 Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.
15 Az Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó eloldoz a sokadalomnak egy foglyot, akit kérnek. 16 Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. 17 Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: „Kit akartok, hogy eloldozzak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Felkentnek mondanak?” 18 Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.
19 Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: „Semmi dolgod se legyen azzal az Igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.”
20 De a főpapok és vének rávették a sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszejtsék el. 21 A helytartó tehát megkérdezte tőlük: „Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül eloldozzam nektek?” Azok azt felelték: „Barabást!” 22 Pilátus erre azt kérdezte: „És mit tegyek Jézussal, akit Felkentnek mondanak?” 23 Azok mindnyájan ezt felelték: „Kereszteltessék meg!” Ő újra megkérdezte: „De hát mi rosszat tett?” Azok erre még hangosabban kiáltoztak: „Keresztre vele!”
24 Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a sokaság előtt és így szólt: „Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!” 25 Az egész nép azt felelte: „Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!” 26 Erre eloldoztatta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.
27 Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot. 28 Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá, 29 tövisekből koszorút fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: „Üdvözlégy, Júdeaiak fejedelme!” 30 Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték. 31 Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
32 Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét.
33 Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, 34 epével kevert bort adtak neki inni. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni. 35 Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin. 36 Azután leültek és ott őrizték őt. 37 A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva:

„Ez Jézus, a Júdeaiak fejedelme”.

38 Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39 Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták, 40 és ezt mondták: „Te, aki lebontod a Szentélyt és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, lépj le a keresztről!” 41 Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt: 42 „Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael uralkodója ő, lépjen le most a keresztről, és hiszünk neki! 43 Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok’.” 44 Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
45 A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. 46 A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott:
„Élí, Élí, lemá szabaktáni!”
azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!?” 47 Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: „Ez Illést hívja.” 48 Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki. 49 A többiek pedig így szóltak: „Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?” 50 Ekkor Jézus ismét nagy hangon felkiáltva elbocsátotta a szellemét.
51 És lám, a Szentély függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak, 52 a síremlékek megnyíltak, és sok elszenderült szentnek föltámadt a teste. 53 Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54 A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, látván a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek és azt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt.”
55 Volt ott sok asszony is, akik messziről nézték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki. 56 Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
57 Mikor este lett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58 Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét; akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják oda neki. 59 József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsba, 60 és betette sziklába vágott, saját, új síremlékébe. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment.
61 Magdalai Mária és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.
62 Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok 63 és azt mondták: „Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: `Három nap múlva föltámadok.’ 64 Parancsold meg tehát, hogy biztosítsák a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: ’Feltámadt a halálból’. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!” 65 Pilátus ezt mondta nekik: „Van őrségetek, eredjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.” 66 Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.

Share Button