Máté 8

   1 Mikor pedig Jézus lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt. 2 És lám, egy leprás jött elébe, leesvén elé ezt mondja: „Uram, ha akarsz, megtisztíthatsz engemet.” 3 És Jézus, kezét kinyújtván megérintette őt, mondva: „Akarom, tisztulj meg!” És legott megtisztult a leprától. 4 Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, senkinek ne szólj! Hanem eredj és mutasd meg magadat a papoknak, és add azt az ajándékot, amelyet Mózes rendelt, azok tanúságára.
5 Amikor bement Kafarnaumba, hozzálépet egy százados, kérve őt: 6 „Uram, a legényem köszvényes és az ágyamban fekve gonoszul gyötretik.” 7 Ő ezt mondja neki: „Elmegyek és meggyógyítom.” 8 A százados ezt felelte neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egyet szólj és meggyógyul az én legényem. 9 Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és katonák állnak alattam. Egynek mondom: Menj! És elmegy; a másiknak: Jöjj! És jön; és a rabszolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.” 10 Ezt hallván Jézus elcsodálkozott és követőinek ezt mondta: „Bizony, mondom nektek, nem leltem ennyi hitet Izraelben. 11 Mondom pedig nektek, sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és megnyugszanak Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal az Egek Országában. 12 Az ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségbe; lesz ott sírás és fogak csikorgatása.” 13 És mondja Jézus a századosnak: „Eredj, és amint hitted, úgy lesz.” És meggyógyult a legény abban az időben.
14 És amikor Péter házába érkezett Jézus látta, hogy annak anyósa fekszik és a hideg leli. 15 Megérinti a kezét, mire elhagyta őt a hideglelés. És az felkelt és szolgált neki.
16 Mikor beesteledett, odavittek hozzá sok ördögtől megszállottat, és Igével kivetette a szellemeket, és a rosszul levőket mind meggyógyította. 17 Hogy beteljesedjék, ami Izajás próféta által mondatott:
Ő, a mi gyengeségeinket magára vette és betegségeinket viselte.
18 Látva pedig Jézus a sokaságot körülötte, megparancsolta tanítványainak, hogy menjenek a túlpartra. 19 Egy írástudó hozzálépve mondja neki: „Tanító, ahová csak mégy, követlek téged!” 20 Jézus ezt mondja neki: „A rókáknak odvaik vannak, az égi szárnyasoknak fészkeik, az Emberfiának pedig nincs hova a fejét lehajtania.” 21 Tanítványai közül egy másik ezt mondta neki: „Uram, eresszél engem előbb elmennem és eltemetnem apámat.” 22 Jézus ezt mondta annak: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hogy eltemessék halottaikat!”
23 És ő belépett a hajóba, a tanítványai követték. 24 És lám, nagy rengés lett a tengeren, úgyhogy a hajót csaknem befedték a hullámok; de ő aludt. 25 És hozzáléptek a tanítványai, felköltötték, mondva: „Uram, ments meg! Elveszünk!” 26 Ezt mondja nekik: „Miért féltek, ti kicsinyhitűek?” Felkelve parancsolt a szeleknek és a tengernek, majd nagy csendesség lett. 27 Az emberek pedig csodálkoztak, mondván: „Kicsoda ez, hogy még a tenger és a szelek is engednek neki?”
28 Mikor a gadaraiak vidékére, a túlpartra értek, két ördöngösnek elébe kerültek, akik a sírokból jöttek ki, igen szörnyűek, úgyhogy miattuk senki sem mehetett arra az úton. 29 És lám, üvöltenek, mondva: „Mi közünk hozzád, Isten fia; Miért jöttél ide, időnek előtte gyötreni minket?” 30 Volt pedig, nem messze mellettük egy nagy disznócsorda. 31 Az ördögök kérték őt: „Ha kivetsz minket innen, eresz minket a disznócsordába.” 32 És mondja azoknak: „Eredjetek!” És azok kimentek a disznókba. És a csorda lement nagy hirtelenséggel a meredeken bele a tengerbe és meghaltak a vízben. 33 A pásztorok pedig elfutottak és a városban hírül adtak mindent, az ördöngösökkel történteket is. 34 És ment az egész város Jézus elébe és őt meglátva, kérték, hogy menjen el az ő vidékükről. 

Share Button