Ószövetség – Újszövetség

Szerény vélemé- nyem szerint nem az Olajfák hegyére lettünk beoltva, hanem az Isten Fiának szellemi testébe. Mert ő a szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők. Én úgy gondolom, hogy régi mulasztása a teológusoknak, hogy nem hajlandóak szembenézni ezzel a lényeges különbségtevéssel. Mi, Krisztus követői, nem az Ószövetség népe vagyunk. Mert az nem csak vallási, hanem vérségi kötelék is. Ezért már eleve lehetetlen abba betagozódnunk. Főleg úgy, hogy a benn lévők azt nem is akarják…
A másik ok, hogy a tanítás nem ugyan az. Az evangéliumok számos helyen idézik ugyan az ószövetségi részeket, azonban azokat nem mint forrást, hanem mint párhuzamos gondolatot hívják elő. Az olvasók nem szokták megfigyelni ezt a különbséget sem. Az ugyanis csak mennyiségi kérdés, hogy mennyiszer idéznek egy könyvet, azonban az is fontos, hogy miként? Márpedig e helyütt azt olvassuk újra és újra, hogy: “nálatok is, a ti könyveitekben is, a ti prófétáitok…stb”. Vagy úgy hivatkozik az Újszövetség az ó-ra,mint ami már részeiben tartalmazza a Tanítást, azonban azt nem fogadták el. És ez egy nagyon fontos mozzanat! Mert ezt Jézus is számtalanszor hangsúlyozta: Nem fogadtatok el! Az ószövetség népe. Márpedig, innen, miként is állíthatnánk például őket a magunk számára? Ehhez még teológusnak sem kell lenni. Harmadsorban a testi származás, mint ok. Nos, itt szeretnék figyelmeztetni, hogy Jézus maga mondja: Újjá kell születnetek szellemben és a vízben. A víz nyilván a lélek jelképe. A lélek pedig az érzelmek székhelye. Átvitt értelemben itt nyilván az erkölcsről és az emberi erényekről van szó. A szél pedig a gondolkodás természeti megfelelője. Vagyis a Tanító mit is mond? Szellemi és lelki értelemben újjá kell születni, tehát teljes emberi mivoltunkban. Márpedig innentől, hogy is lehetne a vérségi köteléket jelentő zsidóságra hivatkozni? Főleg, ismétlem, ők megtagadták Jézust és tagadják a mai napig. De ide tartozik az új és régi bor és tömlő példázata is. Az ó bor Mózes tanítása, a régi tömlő pedig az ebből született vallási szerkezet, gyakorlat. Az új bor ennek megfelelően Jézus tanítása, az új tömlő pedig az ebből születő gyülekezet, az Egyház. Lehetetlen az új szövetség tanítását a régibe önteni, mert az szétfoszlik, elvész maga a tanítás. A földre ömlik és sárrá lesz. Ezért nem számít, hogy az első tanítványok a héberek közül jöttek. Mert ők újjászülettek és többé már nem voltak héberek, hanem keresztények. Immár Krisztust követték és nem Mózest. Onnantól már nem számít a genetika, hanem a hitben megújult, teljesen újjászületett ember.
Ezért vakság és süketség az a mai terjedő gyakorlat, amelyik ezekben a külső, testi jegyekben keresi a megújulás lehetőségét. Így születnek a menórás szentmisék (?), a szombati vasárnap és más elvetemültségek. Ezek az emberek csak azt árulják el, hogy lövésük sincs Jézus tanításáról. Még az alapokkal sincsenek tisztában, azt teljesen félreértik. Megújulást hirdetnek, de valójában, mit is tesznek? Ezzel a felkiáltással túlszaladnak Jézuson és abból az egyetlen ismérvből, hogy oda, közéjük született levonják azt a téves következtetést, hogy akkor tudjuk Jézust követni, ha azt a környezetet utánozzuk, ami akkor, őt ott körülvette. Ekkor aztán jön a klezmer – ami éppenséggel nem Jézus korabeli – jön a menóra az oltáron, jönnek az épületes ószövetségi idézetek, kifelejtve azt a számtalan kellemetlen részt, ami szöges ellentétben áll a jézusi erkölccsel. De vannak, akik úgy tesznek mint az emberi bányalovak és egy nagyon szigorú szemellenzővel még a mai Izrael államot is követendőnek tartják, minden további erkölcsi mérlegelés nélkül. Ilyen a Hit Gyülekezet is, de koránt sem az egyetlen. Ma már nyíltan vallják és meg is követelik a hívektől is, hogy judeo-kereszténységnek higgyük a kereszténységet. Fából vaskarika. Mint az ó-újszövetség szó. Igaz, hogy nem megy? Vagy az Ó vagy az Új, a kettő egyszerre nem megy. Emlékeztetőül: a keresztény szó jelentése: Krisztus követő. A judeo-keresztény meg eszerint zsidó és Krisztus követőt jelent. Tehát ez az elnevezés és ami mögötte van egy eszmei bakugrás. A Húsvéti esemény előtti állapotra utal. Csak egyféleképpen lehet működtetni, ha a keresztényből elvesszük a lényeget, Krisztust és egy pártként, vallási pártként tekintünk a fogalomra. Azaz megtagadjuk a Húsvéti feltámadást, az új Élet születését, az újjászületést. S így elveszítjük azon nyomban az Isten Országát is.
De mondhattam volna röviden is: Egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni.
Válassz tehát, kit követsz? Jézust vagy Mózest?
 
Share Button
Kategória: Főoldal | A közvetlen link.