Péter második levele

1

1 Simon Péter, Jézus Krisztus rabszolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő hitet nyertek a mi Istenünknek és a megszabadító Jézus Krisztusnak igazságossága által.

2 Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében!

3 Az isteni hatalom ajándékozta nekünk mindazokat, amik az élethez és az istenfélelemhez kellenek, azáltal, hogy megismertük őt aki minket saját dicsőségével és erényével meghívott,

4 ezek által nekünk ajándékoztatott az értékes és legnagyobb ígéret, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és elmeneküljetek a világban lévő vágyak okozta romlottságtól.

5 Fordítsátok tehát minden igyekezeteteket arra, hogy hitetekkel hozzátegyétek az erényt, az erénnyel a tudást,

6 a tudással az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatással az állhatatosságot, az állhatatossággal az istenfélelmet,

7 az istenfélelemmel a testvéri érzést, a testvéri érzéssel pedig a szeretetet.

8 Mert ha ezek meg lévén, és bőven lévén bennetek, nem lesztek tétlenek, sem gyümölcstelenek a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésében.

9 Akiben viszont nincsenek meg ezek, az vak és rövidlátó, s megfeledkezett a régi bűneiből való megtisztulásáról.

10 Ezért annál inkább igyekezzetek testvérek, hogy biztossá tegyétek hivatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, soha nem fogtok elbotlani.

11 Így ugyanis gazdagon fog adatni nektek bemenetel a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk örök országába.

12 Ezért, ezeket illetőleg szükséges, hogy folyton figyelmeztesselek benneteket, ámbár jártasak és megerősítettek vagytok a jelen való igazságban.

13 Helyesnek tartom mégis, hogy amíg sátoromban vagyok, emlékeztesselek és serkentselek benneteket,

14 mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.

15 De rajta leszek, hogy ezekről halálom után is mindenkor tudjatok.

16 Mert nem tudálékos mítoszokat követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának.

17 Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget kapott, ez a hang juttatott hozzá a magasztos dicsőségből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!«

18 Mi hallottuk ezt az égből jövő hangot, amikor vele voltunk a szent hegyen.

19 És súlyos prófétai beszéd birtokában vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét (piszkos, mocskos) helyen világító lámpásra, amíg a nap fel nem virrad, és a hajnalcsillag (fényhozó) fel nem kél szívetekben.

20 Mindenekelőtt azt kell megértenetek, hogy semmilyen prófétai írás sem történik saját értelmezésből.

21 Mert sohasem emberi akaratból származott a prófétai beszéd, hanem Isten emberei a Szent Szellemtől sugalmazva szóltak.

2

1 Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik pusztító pártoskodást csempésznek be, s azt, aki megvásárolta őket, a gazdát, megtagadják, magukra gyors pusztulást hoznak.

2 Sokan fogják követni kicsapongásaikat, s miattuk káromolni fogják az igazság útját.

3 És nyereségvágyból mesterkélt szavaikkal igyekeznek kereskedni titeket illetően; akiknek ítélete régen nem késlekedik, és az ő pusztulásuk nem szunnyad.

4 Mert az Isten még a vétkező angyaloknak sem kegyelmezett, hanem a homály kötelékeivel a mélységbe taszította őket, hogy ott fogva tartsák őket az ítéletre.

5 És nem kegyelmezett a régi világnak sem, csak Noét, az igazság hirdetőjét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelenek világára rázúdította a vízözönt.

6 Szodoma és Gomorra városát is elhamvasztva, példát állítva arra, hogy mi fog történni az istentelenekkel;

7 a szorongatott igaz Lótot pedig az elvetemültek fajtalan életmódja közül kiragadta,

8 mert ez az igaz ember köztük lakott, látta és hallgatta őket, és gonosz tetteik napról napra gyötörték igaz lelkét.

9 Az Úr meg tudja szabadítani a kísértésből az istenfélőket, a gonoszokat pedig az ítélet napjára megőrizni, hogy bűnhődjenek.

10 Legfőképpen azokat, akik szennyes vágyakkal a hús után járnak, s a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek, aki a dicsőségét káromolva nem félik,

11 ahol az angyalok erő és hatalom szerint nagyobbak, nem hoznak ezek ellen káromló ítéletet (az Úrnál).

12 Ezek azonban, mint a természet szerint megfogásra és leölésre való oktalan állatok, káromolják mindazt, amit nem értenek. De el fognak veszni saját romlottságukban,

13 és akaratuk ellenére elnyerik gonoszságuk jutalmát. Ők gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást. Piszok- és szennyfoltok ők, akik fényűzésben tobzódnak és lakomáikon kéjelegnek nálatok.

14 Szemük tele van házasságtöréssel, és telhetetlenek a bűnben. Elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük kapzsiságra van begyakorolva. Az átok fiai ők,

15 akik elhagyták az egyenes utat, és eltévedtek. Követték Boszor fiának, Bálámnak útját, aki jobban szerette a gonoszság bérét,

16 de meg is bűnhődött vétkéért: a teherhordó néma állat emberi hangon megszólalt, és megakadályozta a próféta esztelenségét.

17 Víz nélküli források ők, forgószéltől kergetett fellegek, – a legfeketébb sötétség vár rájuk!

18 Mert hiábavalóságokat beszélnek kevélyen, és buja testi kívánságokra csábítják azokat, akik alig menekültek meg a tévelygésben élőktől.

19 Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabszolgája lesz annak, ami legyőzte.

20 Ha tehát azok, akik a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerése által megmenekültek a világ förtelmeitől, de újból elmerülnek ezekben, és vereséget szenvednek, ez utóbbi állapotuk rosszabb az előbbinél.

21 Jobb lett volna nekik az igazságosság útját meg sem ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól.

22 Beteljesedik ugyanis rajtuk az igaz közmondás: »Visszatér a kutya a hányadékához«, és: »A megfürösztött disznó újra a sárban hempereg«.

3

1 Íme, szeretteim, ezt a második levelet írom nektek, amelyben figyelmeztetéssel fölébresztem az őszinte gondolkodást,

2 hogy emlékezzetek azokra a dolgokra, amelyeket a szent próféták előre megmondtak, valamint az Úrnak és Üdvözítőnek az apostolok által hirdetett parancsaira.

3 Először is tudnotok kell, hogy az utolsó napokban gúnnyal gúnyolódók fognak jönni, akik saját kívánságaik útján járnak,

4 és azt mondják: »Hol van az ő eljövetelének ígérete?« Mert amióta elhunytak az atyák, minden úgy maradt, ahogy volt a teremtés kezdetétől.

5 Azok, akik ezt állítják, nem tudják, hogy az ég régóta létezett, és a föld is, amely vízből és a víz által jött elő Isten szavára.

6 E kettő által pusztult el az akkori világ, amikor a víz elárasztotta.

7 A mostani eget és a földet ugyanaz az Ige őrizte meg a tűzre, az ítélet és az istentelen emberek pusztulásának napjára.

8 Egy valami pedig semmiképpen se legyen rejtve előttetek, szeretteim: Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap.

9 Az Úr nem késik ígéretével, ahogy egyesek gondolják. Türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindnyájan átértelmezzenek.

10 Az Úr napja úgy jön majd el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, ugyanígy a föld is, és annak minden műve, mely rajta található.

11 Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben és istenfélelemben nektek,

12 akik várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak?

13 Mi azonban – az ő ígérete szerint –új eget és új földet várunk, ahol igazságosság lakozik.

14 Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben.

15 Tekintsétek a mi Urunk hosszantűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint.

16 Beszél is ezekről minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük – ezeket a tudatlanok és állhatatlanok kiforgatják, mint ahogy a többi Írásokat is, a saját vesztükre.

17 Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, őrizkedjetek, hogy az elvetemültek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.

18 Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.

Share Button