Pszükhé

A pszükhé jelentései: 1. lehelet, lélegzet; 2. életerő; élet; 3. halott lelke, árnya, szelleme; testtől elvált lélek; 4. halhatatlan/anyagtalan lélek; 5. lélek (mint az érzelmek, vágyak és az értelem központja); 6. (emberi viselkedést irányító) lélek, viselkedési mód, életmód, jellem; 7. személyiség; 8. a világmindenség lelke; 9. (szeretett személyről) lelkem;  

A szó gondolati háttere a beszívott levegő, ami hideg érzetet kelt az emberben. Nevezték ezt a hideg „léleknek” is. (szemben a pneumával, ami a meleg „lélek”, mivel a kifújt levegőre gondoltak általa) Használatát tekintve teljesen világos, hogy az ember életerejét, „elevenségét”, személyiségét jelenti, az érzelmi megnyilvánulását az ember jelenlétének. Kapcsolódik eképpen hozzá az ösztönök világa és részben az akarat is. Ez a szó a pszükhé volt a görög nyelv általános használatában, mint az ember nem–testi megnyilvánulásainak helye. Ezen belül szerepelt az akarat és a gondolkodás is. Ezt használta Platón vagy Arisztotelész, illetve sokan mások utánuk. Nagyon sok esetben a mai napig is ezt a fogalmat használja legszívesebben az indoeurópai „szellemi közösség”. A latinos animálni kifejezés is csak annyit tesz: megeleveníteni, de nem jelenti ezt: értelemmel, önálló tudatossággal ellátni. Minden élő lény „animált” „lelkesített”, de nem mindegyik „pneumatikus” azaz szellemi, gondolkodó.  

Elkerülhetetlen és nagyon fontos ezt a fogalmat a helyére tenni, mivel széltében-hosszában elterjedt a magyar köznyelvben és tudatosan vagy sem, de teljesen kiszorított minden más szót, ami az ember nem-testi létére vonatkozik. Kárunkra. 

Mint azt fentebb már említettem és magyarul tudóknak nyilvánvalónak is tűnik a lélek szó a lélegzet fogalmához kapcsolódik, egyenesen abból származik. A pneumához való viszonyát nem is igazán nehéz megérteni, ha a szellem és a lélek szó természeti hátterét adó szél és lélegzet viszonyára gondolunk. Mind kettő a levegő áramlására vonatkozik, csak míg a lélegzet az ember testi működése által szült cselekmény (azaz röviden, a lélegzés), addig a szél az embertől független, s nagyságrendekkel hatalmasabb erő és természeti jelenség. Hogy mennyire erről  van szó, azt mi sem bizonyítja jobban, mint maga Jézus a Nikodémushoz intézett párbeszéde.

Jn 3, 8: (GNT)

τὸ πνεῦμα ὅπου θέλει πνεῖ καὶ τὴν φωνὴν αὐτοῦ ἀκούεις, ἀλλ᾽ οὐκ οἶδας πόθεν ἔρχεται καὶ ποῦ ὑπάγει· οὕτως ἐστὶν πᾶς ὁ γεγεννημένος ἐκ τοῦ πνεύματος.

Fordításomban: “A szellem ott szellen, ahol akar, hallod a hangját, azonban nem tudod, hogy honnan jön és hová megy; így van mind, aki a Szellemből született.” A kettő közötti különbség, pedig meg kellene, hogy határozza a használatuk közötti különbséget is. Ez sajnos nincs így, sőt mint ismert a lélek kifejezésünk szinte kizárólagos használatú. A lélek szavunk eredetileg egy sokkal szűkebb és behatároltabb területre kellene, hogy vonatkozzon. Hiszen maga a lélegzet az ember életben való létéhez kötődik és nem mutat azon túl, ellentétben a szellemmel. (gondoljunk arra az egyszerű dologra, hogy egy ember lélegzete csak élete fennállásáig létezhet, míg szelleme, szellemisége tovább élhet, gyermekei, barátai, tanítványai vagy munkásságának, alkotásai “csodálói” emlékezetében.)

Hol is lenne, akkor a lélek szavunk helye a Tanítás közvetítésében? Induljunk ki abból, amit a lélegzet jelent az ember működésében. A lélegzet a lélegző szervek munkája révén keletkezik és így szorosan kapcsolódik az élethez, mint annak egyik legmegbízhatóbb jele. Jele és nem a forrása, okozata, de nem az oka. A lélegzet ugyanis következmény, s önmagában nem létezhet. Az ember számára a lélegzet fontossága abban nyilvánul meg, hogy megjelenít két fontos dolgot: érzelmeinket és gondolatainkat (a beszéd által). Közvetít, megelevenít és jelenvalóvá teszi szellemi dolgainkat. Érzelmeink érzékeink/érzeteink és értelmünk egymásra hatásából keletkeznek, kifejezik érezhetően gondolkodásunk hatásait. A lélekben, mintegy lefordítódik gondolkodásunk érzékeink számára is “érthetően”. Ez is a szerepe szervezetünk egészét tekintve, ugyanis hiába a legnemesebb gondolat is, ha nincs elegendő lendület, azaz lelkesedés a végrehajtására.

Share Button